Debrecen idegenben.
Általában ez egy igen emlékezetes és jól sikerült túraként szokott végződni, most sem volt ez másképp. Kezdjük a negatívumokkal, abból úgy is kevesebb van. Sajnos egyre elkeserítőbb, hogy mennyire nem kívánnak az MTK szurkolói vidékre utazni. Jól játszik a csapat, nyerjük a rangadókat, az év utolsó komoly meccsén a rivális Debrecen ellen mégis rajtunk kívül csak a szokásos néhány idősebb szurkoló és pár helyi MTK-s jelent meg. Lehet itt beszélni kamu 3000 nézőszámról, meg létrehozni hetente egy újabb bejelentett társaságot, a lényeg az, hogy a csapat mellett folyamatosan az a 20-30 ultra van. Érdemes ezen elgondolkozni a facebook lájkoló bajnokainak.
Mi mindenesetre útra keltünk a szokásos kisbuszunkkal, kellemes hangulatban és néhány megállóval. A zenei repertoárunkban főként az átköltött Bikini és egyéb slágerek szerepeltek. Az átköltött verziókból általában a debreceniek iránt érzett komoly szimpátiánk volt hallgató. Néhány perccel a kezdés előtt érkeztünk meg a stadionnak nevezett mobiltákolmányba, ahol egyből provokáló biztonságiakkal találtuk szembe magunkat. Szerencsére a provokációnak nem ült fel senki, el lett magyarázva a piros mellényeseknek, hogy nem lesz senki kidobatva csak azért, mert páran vállalkoztak a sorainkból, hogy felvegyék a versenyt a hajdúsági activity bajnokokkal. Erre ők nem sokat tudtak mondani, és visszamentek a helyükre.
Szurkolás terén kihoztuk a maximumot a létszámunkból, helyenként jobban szóltunk, helyenként akadozott a gépezet. Több szurkolót érdemelt volna ez a nap.
Szerencsére a fiúk odatették magukat és szinte simán megvertük a néhányszoros bajnokcsapatot. A végén egy kicsit még ünnepeltünk, majd amint a rendőrök is úgy gondolták elindultunk szeretett fővárosunk irányába.
Jövőhéten az igen baráti, péntek 5 órakor játszunk Kaposváron, remélhetőleg néhányan oda is elkísérjük a csapatot, folytatva ezzel a harcot a dobogóért.
Mindörökké MTK!